Zöldségek és magvak

A karalábé kétségtelenül közép- európai zöldség. Felhasználási lehetősége nem annyira bőséges, mint maga a zöldség minősége. A karalábé akkor legértékesebb, ha friss és kisebb mint az öklünk. Ha ezt a nagyságot meghaladja, már nem élvezhető, mert fás.

Durván csoportosítva a töknek két fajtáját különböztetjük meg. A sütőtök és a főzőtök. A sütőtök mély narancsszínû, a főzőtök kiérlelve halványsárga színû, de főzésre nem érleljük ki, esetleg a késő őszi termést, amikor bemeszelik a végeit, és úgy tárolják. Az érett tök tovább eláll.

A fokhagymának több fajtáját ismerjük. Nálunk két nagy csoportra oszthatjuk, ezek a tavaszi és az őszi fokhagyma. A tavaszi fokhagymát tavasszal ültetjük s az egész évre termeljük, mert eláll. Az őszi fokhagyma gerezdjei jóval nagyobbak, de ha melegben tároljuk, hamarosan megapad, kihajt.

Az édeskömény világkörüli útja Dél-Európából indult ki. A rómaiak használták nagy előszeretettel, és haszonnal, de ismerték a görögök és a kínaiak is. Azóta elterjedt a világ minden tájára, nem egy országban nagyban termelik a lakosság ellátására.

A napraforgók családjába tartozik. Két, két és fél méter magasra is megnő. Több fajtáját különböztetünk meg. Nálunk a fehér gumójú van legjobban elterjedve. Régebben a szegények eledelének tartották, mert igen csak igénytelen a talajban és jól terem.

Kétéves növény, főleg a Földközi tenger vidéken, és Közép-Európában honos, de ma megtalálható szerte a világban. A Görögök kedvelt itala volt, azt tartották róla, hogy a vért hûsíti. Hasonló célból használták a rómaiak is, lázas megbetegedés esetén.Három féle répát ismerünk. A takarmányrépa fehéres színû.

Közép- és Dél-Amerikából terjedt el a spanyol megszállók által. Már az inkák termelték, és fogyasztották. Másképp alligátor körtének is hívják, mert körte alakú. Annak ellenére, hogy fán terem, és gyümölcsnek tartják, sokkal inkább úgy használják, mint a zöldségfélét.