Mitől bio a bio?

Védekezés kártevők, betegségek és gyomnövények ellen

Az ökológiai gazdálkodás növényvédelmében a hangsúly a megelőzésen van.
A helyes felépítésű vetésforgóban az azonos károsítókra fogékony növények időben egymástól távol kerülnek, ezzel csökken a fertőződés veszélye.
A termőterület adottságaihoz (talaj, klíma, domborzat stb.) illeszkedő növények termesztése. A biogazda nem akarja átalakítani a környezetet, hogy alkalmas legyen adott növények termesztésére, hanem olyan növényeket termeszt, amelyek „odavalók”.
Az alkalmas növények ellenálló fajtáinak termesztése. A hagyományos (nem génmódosító) nemesítés számtalan betegséggel és kártevővel szemben ellenálló fajtát tud létrehozni, amelyek segítségével elkerülhetők bizonyos vegyszeres védekezések. Gyakran bonyolult biokémiai folyamatok, esetenként egyszerű alaktani módosulások állnak az ellenálló képesség hátterében. Utóbbira példa, hogy egyes napraforgófajták tányérja az éréskor nem vízszintesen, hanem ferdén áll, ezért az esővíz lefolyik róla, ez pedig megelőzi a tányérrothadást.
A kiegyensúlyozott tápanyag- és vízellátás hozzájárul a növények "jó közérzetéhez". A jó állapotban lévő növények ellenálló képessége is jobb, az ilyen növények nehezebben fertőződnek és nagyobb eséllyel küzdik le a károsítókat.
A növény egészségének megőrzéséhez elkerülhetetlen hozzájárul a megfelelő agrotechnika alkalmazása. Például a megfelelően tágas növényállás esetében a csapadék gyorsabban fel tud száradni a növényekről, ezért kisebb a baktérium- és gombabetegségek kialakulásának veszélye. Ugyanakkor, ha a gyomosodás a gazda legfőbb gondja, akkor sűrűbb növény állományt alakít ki, amely elnyomja a gyomokat.
Egyes kártevők szín- és illatcsapdákkal gyéríthetők, illetve rajzásuk ilyenekkel előjelezhető. Védekezésre természetesen elsősorban biológiai védekező szereket (vírusok vagy baktériumok), másodsorban a biogazdálkodásban engedélyezett egyéb készítményeket (növénykivonatok, káliszappan stb.) alkalmaznak.

A biogazdák szívesen alkalmazzák a növénytársítást is. Ismert, hogy egyes növények kedvelik egymást, ilyenkor jótékony hatást fejtenek ki a teljes élet társulásra. A társ növények gyakran illataikkal, nektárjukkal, pollenjükkel csábítják magukhoz a hasznos rovarokat, amelyek a „közelbe maradva” már nemcsak a csábító növényen, hanem a többin is kifejtik jótékony hatásukat. Esetenként a fő haszonnövény illatanyagát fedik el, amely így védve marad egyes károsítóitól. Számos, ma még a tudomány által nem ismert, de a gyakorlatban megtapasztalt finom kapcsolat létezik ezen a területen, amelyek segítik a biogazdát növényei megvédésében.
A biogazdaságot jellemzi az általános (növény) higiénia is, ennek részeként nem engednek fertőző vetőmagot, szennyezett vizet és termesztési anyagokat a gazdaságba.
A biogazdálkodás növényvédelmében a megelőzés eljárásainak alkalmazása feltétlenül szükséges, de nem mindig elégséges. Ilyenkor a védekezésre is szükség lehet.
A biogazdálkodás elveivel leginkább a növényi kivonatokkal (ázatok, főzetek, forrázatok, erjesztett levek, tinktúrák, egyéb kivonatok) és kőzetőrleményekkel történő kezelések harmonizálnak.
A biológiai védekezés része a növényvédelemnek a biogazdálkodásban. Ilyenkor a növényt pusztító károsítók természetes ellenségeit hívjuk segítségül, vagy úgy, hogy eredményesebbé tesszük spontán is megnyilvánuló működésüket, vagy úgy, hogy szándékosan bocsátjuk ki azokat. Az elvi lehetősége adott, hogy a károsítók széles körét a baktériumoktól kezdve a gombákon át a rovarokig, atkákig így tartsuk egyensúlyba hasznos vírusok, baktériumok, gombák, fonálférgek rovarok stb. felhasználásával. A mai hazai gyakorlatban azonban eddig még csak gombák ellen gombák és sugárgombák, rovarok ellen vírusok, baktériumok és gombák, valamint rovarok ellen rovarok, atkák ellen atkák és rovarok kerültek bevetésre.
A fizikai, vagy másként mechanikai védekezés is összeegyeztethető a biogazdálkodás szemléletével. Az ilyen eljárásokkal vagy közvetlenül elpusztítjuk a károsítókat (pl. kézi vagy gépi kapálással), vagy részükre kedvezőtlen életfeltételeket teremtünk Esetleg viselkedési szokásaikra vagy a részükre vonzó ingerekre alapozva gyűjtjük össze őket (pl. burgonyabogár-gyűjtő gép, búvóhely-csapda stb.).
Alkalmanként a termés súlyos veszélyeztetettsége esetén felhasználhatók egyes vegyszerek is. Közös jellemzőjük – szemben számos szokványos permetezőszerrel –, hogy kontakt hatásúak (nem kerülnek be a növényi nedvkeringésbe = jól lemoshatók), kevéssé mérgezők – még nagyságrendekkel történő eldozírozásuk esetén sem kell mérgezéstől tartani –, a környezetre nézve alig ártalmasak. A biogazdálkodás előírásai tételesen felsorolják az ide tartozó hatóanyagokat; olyan évtizedek, évszázadok óta gond nélkül alkalmazott anyagok tartoznak ide, mint a réz szervetlen vegyületei, az elemi kén, a káliszappan, mészkénlé stb.